Tífusz Mária, a tünetmentes kórokozó

A hastífusz még a 19. században terjedt el világszerte: főleg a szegények és a katonák soraiban. A kutatások kimutatták, hogy egy fertőzött vízforrás, vagy egy fertőzött személlyel való érintkezés is kirobbanthat egy ilyen esetet. 1896-ban Almroth Edward Wright kifejlesztett egy vakcinát, mely megelőző jelleggel védett a tífusz ellen. Pár éven belül minimálisra csökkent a betegségben szenvedők száma az Egyesült Államokban.

Forrás: Pixabay

Mary Mallon 1869-ben született Észak-Írországban. Innen emigrált Az Amerikai Egyesült Államokba, ahol tehetős családok szakácsnőjeként kereste a kenyerét. A helyeken, ahol megfordult, rendszeresen előfordultak megbetegedések, mégpedig az addigra már ritkaságszámba menő hastífusz ütötte fel fejét. Az egyik család - a sokadik a sorban - családfője végül felbérelte George Soper tífuszkutatót, hogy járjon utána a rejtélynek, hogyan lehetséges ez. A férfi végül összeillesztette a történések darabkáit és rájött, hogy az adott család és a korábbiak megbetegedése is az ír szakácsnőhöz köthető.

Mary Mallon azonban nem volt együttműködő, így nem adott vizelet vagy székletmintát, aminek vizsgálata minden kétséget kizáróan bebizonyította volna Soper állítását. Amikor múltjára fény került, letartóztatták és karanténba helyezték. Az itt elvégzett vizsgálatok után végleg bebizonyítást nyert, hogy a nő a tífusz tünetmentes hordozója és ő a felelős családonként 8-10 ember, összesen 53 megbetegedéséért. Ezek közül hárman haltak bele a betegségbe. A közvetlen megbetegedésen felül persze voltak, akiket a családok beteg tagjai fertőztek tovább.

A nő nem értette, hogyan lehetséges ez, hiszen ő makkegészségesnek tűnt. Ráadásul munka közben sem áldozott sokat a kézmosásra és a higiéniára.

Először úgy gondolták, hogy Mary epekövének az eltávolítása megoldhatná a problémát, hiszen a tífuszos kórokozók ott tanyázhatnak. A szakácsnő azonban ehhez nem járult hozzá. Így a hatóságok csupán egy ígéretet kaptak, hogy Mary nem kezd újra szakácsnőként dolgozni.

Ezúttal a mosónő hivatást választotta, amely jóval kevesebb fizetéssel járt ugyan, de legalább töredékére csökkent a fertőzés veszélye. A bércsökkentésbe azonban nem nyugodott bele, hanem titkon visszatért eredeti foglalkozásához. Rendszeresen új családokat keresett, akikre főzhet és mindannyian ugyanarra a sorsra jutottak, mint Mary korábbi munkaadói. Ekkor már bujkált a hatóságok elől.

Amikor újra elkapták, már nem volt visszaút. Élete végéig karanténba került. Még csaknem harminc évig élt mindenkitől elzárva. Testét elhamvasztották.

2003-ban egy hongkongi kórházban újra felbukkant egy hasonló ember. Tüsszögésével több mint kilencven embert sikerült megfertőznie a SARS-vírussal.